|
A nyelvtan 1. rész
2005.05.08. 16:54
Quenya nyelvtan 1.
1. A fõnév
1.1 Alanyeset
1.1.1 Egyes szám
A quenyában a fõneveket aszerint csoportosíthatjuk, hogy milyen hangra végzõdnek. Általánosságban elmondható, hogy a fõnevek végén vagy magánhangzó (a, o, e, u, ie), vagy a következõ mássalhangzók valamelyike áll: l, s, r, n, t. Jelenleg nem ismerünk olyan fõnevet, amelyik ettõl eltérõ mássalhangzóra, vagy két mássalhangzóra végzõdne (és olyat sem, amelyik két v. több mássalhangzóval kezdõdne - tehát pl. a sport szó quenyában nem lenne lehetséges).
Példák:
a:
alda (fa), coa (ház), fea (lélek), lussa (suttogás), cala (fény)
e:
súre (szél), sére (béke), esse (név), linde (dallam)
o:
morco (medve), urco (ork), yello (csatakiáltás), ciryamo (tengerész)
u:
héru (úr), ilu (mindenség)
ie:
tie (út), lie (nép), tyalie (játék)
l:
macil (kard), ambal (jelzõkõ), Elendil
s:
olos (álom), nís (nõ), falas (tengerpart)
r:
Telcontar (Vándor), ohtar (harcos), Anar (Nap)
n:
talan (padló), cemen (föld, talaj), oron (hegy)
t:
henet (ablak), filit (kismadár)
Megjegyzés: egyes õsi szavaknál elõfordul, hogy hosszú magánhangzóra végzõdnek; pl. pé (ajak), má (kéz).
1.1.2 A szótõ
A quenya szavak (igék, fõnevek) ragozásakor gyakran felmerül a szótõ kérdése. Szótõ az, ami ragozáskor a toldalékot kapja; ez gyakran különbözik a szótári alapalaktól, és gyakran egy korábbi, õsibb formát tükröz vissza. Szótárban általában jelzik, ha a szó töve különbözik az alapalaktól, ragozásnál ezt figyelembe kell venni.
Példák:
oron (hegy) - töve: oront- ; pl. oronti (hegyek)
talan (padló, padozat) - töve: talam- ; pl. talamo (padlóé)
filit (kismadár) - töve: filic- ; pl. filicen (kismadárnak)
urco (ork) - töve: urcu-; pl. urcunen (orkkal)
1.2 A fõnevek többes száma
Általánossában a következõket lehet megállapítani a quenya fõnevek többes számáról (alanyesetben):
Az a, o, ie végû fõnevek esetében a többes szám jele az -r.
Pl.: aldar, morcor, coar, calar, tier.
De: orco - orqui
Az e-re és a mássalhangzóra végzõdõ fõneveknél a többes szám jele -i.
Pl.: essi, lindi, oronti, nissi, ohtari.
De: malle (út) - maller
Kivételek tehát elõfordulnak.
1.2a A részelõ többes (partitív)
A partitiív többessel és lehetséges értelmezésével külön fejezetben foglalkozunk.
1.3 A kettes szám (duális)
Quenyában a fõnevek egyes és többes szám mellett kettes számban (duálisban) is állhatnak, értelemszerûen akkor, ha az adott dolog párosával van ; jellemzõen ilyenek lehetnek pl. a páros testrészek, a Valák két fája, de tulajdonképpen bármilyen helyzetben használható, ha két dologról beszélünk.
Két duális jelet ismerünk; az egyik (a nyelv belsõ, Tolkien által elképzelt fejlõdéstörténete szerinti õsibb) -u, a másik az újabb -t. Az igazából nem ismert, van-e valamilyen szabályszerûség abban, hogy mikor melyiket kell alkalmazni.
Példák:
hen (szem) - töve: hend- - duális: hendu
ranco (kar) - rancu
pé (ajak) - peu (ajkak, száj)
alda (fa) - aldu (két fa)
má (kéz) - mát (kezek)
De pl. ha már két különbözõ ember két különbözõ kezérõl beszélünk, akkor valószínûleg egyszerû többes számot kell használnunk: már.
1.4 A tárgyeset
Quenyában a fõnév tárgyesete megegyezik az alanyesettel; azt, hogy a fõnév tárgyesetben van-e, a mondatban elfoglalt helye ill. a szövegkörnyezet határozza meg.
Példa:
I Nauco yéta i Elda. - A törp nézi a tündét.
I Elda yéta i Nauco. - A tünde nézi a törpöt.
A quenya fejlõdése során, a korai, valinori szakaszban a magánhangzóra végzõdõ fõnevek úgy képezték tárgyesetüket, hogy a szóvégi magánhangzó megnyúlt: alda - aldá, malle - mallé stb. Középföldi quenyában ez azonban eltûnt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
