Igeragozás 3. rész
2005.05.08. 17:06
Quenya igeragozás 3.
a) A folyamatos (kontinuatív) jelen
Amint az igeid? neve is mutatja, ez az igealak olyan cselekvések, történések jelzésére szolgál, amelyek a kijelentés id?pontjában éppen zajlanak.: Mana cáral? Súcan miruvóre. „Mit csinálsz? Miruvort iszom.” I Elda tíra i filit. „A tünde figyeli a madarat.” A fenti példamondatokból is látható már a szabály, amelynek alapján a primer (azaz mássalhangzóra végz?d? töv?) igék folyamatos jelen idej? alakját képezzük: ilyenkor az iget? végére egy –a kerül, és ezzel párhuzamosan az iget? t?magánhangzója megnyúlik.
tir- „figyel, néz, ?riz” tíra mat- „eszik” máta suc- „iszik” súca car- „tesz, csinál, készít” cára Ha az ige el?tt többes számú alany áll, az ige végére odakerül a többes szám -r jele: tírar, mátar, súcar, cárar. Ezt az igealakot figyelhetjük meg Frodó elhíresült mondatában is: Elen síla lúmenn’ omentielvo. „Csillag ragyogja be találkozásunk óráját.” - azaz az illet? csillag most éppen teszi azt, amit tesz, nem úgy általában. Folyamatos alakot használ Tolkien Cirion esküjében is: … i hárar mahalmassen… „kik a trónokon ülnek…”. (har- „ül”) Ha a mondatnak nincs konkrét alanya, akkor – mint azt az aoristánál megbeszéltük – az ige végén álló személyrag jelzi a cselekvés alanyát: Mana cáral(ye)? „Mit csinálsz? Técan(ye) parma. „Könyvet írok.” Ha az igéhez még tárgyas személyrag is járul, akkor mindig az alanyi személyrag hosszú alakját használjuk: I aiwi lírar. Hláranyet. „A madarak énekelnek. Hallom ?ket.”
A magánhangzó-töv? igék folyamatos jelen ideje
A magánhangzó-töv? (azaz a-ra, ya-ra, ta-ra, u-ra, i-re, e-re végz?d? szótári alakú) igék folyamatos jelen idejének képzésénél meglehet?sen ingoványos talajon járunk, mert legjobb tudomásom szerint eddig egyetlen fellelhet? tolkieni alak van ebb?l a csoportból: ez pedig az óra- „urge” azaz „hajt, késztet” ige órea alakja, amit Tolkien úgy fordított, hogy „is urging”, azaz „(most éppen) késztet”. Ebb?l arra lehet következtetni, hogy az a-töv? igék folyamatos jelen idejét úgy képezzük, hogy az –a igevégz?dés helyére az ea folyamatos jelen idej? rag kerül: mapa- „fog, megragad (vmit)” mapea lala- „nevet” lalea Többes szám esetén a többes jel itt is odakerül az ige végére (mapear, lalear), konkrét alany híján pedig, az eddigiekben megismertek szerint, alanyi személyragot kap az ige: Manan lalealye? „Miért nevettek?” Mivel a -ta és -ya vég? igék ragozása a többi igeid?ben nem különbözik az -a vég?ek ragozásától, feltételezhetjük, hogy folyamatos jelenben is hasonló a helyzet: orta- „emel, emelkedik” ortea lelya- „megy, utazik” lelyea Elképzelhet? azonban, hogy Tolkien ezeknek az igéknek esetén igazából valami más ragozási formát képzelt el. Továbbá semmit nem tudunk arról, hogyan is kellene képezni az egyéb magánhangzóra végz?d? töv? igék folyamatos jelen idejét (pl. lutu- „lebeg, úszik”, tele- „befejez?dik”, sati- „elkülönít, félretesz”). Ezekben az esetekben legjobb, ha aorista alakot alkalmazunk, hiszen a quenyában az aoristénak lehet folyamatos jelentése is (éppen ez az aorista lényege: hogy nem jelöli ki pontosan a cselekvés idejét, csak az általános jelenidej?séget jelzi). A a-töv? igék folyamatos alakjai aztán a már megismert szabályok szerint kaphatnak többesragot (-r) illetve személyragokat.
|