|
Igeragozás 4. rész - egyben utolsó
2005.05.08. 17:07
Quenya igeragozás 4.
a) A jövõ idõ
A quenyában egyetlen jövõ idõ létezik; ennek kifejezésére a jövõ idõ ragja szolgál (tehát nem segédige, mint a magyarban a fog vagy angolban a shall/will). Ez a rag az -uva.
A fellelhetõ alakokból úgy tûnik, ez az –uva rag változatlan formában kapcsolódik a különbözõ igetövekhez. Ha nincs az ige elõtt konkrét alany, az alanyi személyragok az –uva raghoz kapcsolódnak, jelezve a cselekvõ személyét:
tir- „figyel, néz, õriz” tiruva
mat- „eszik” matuva
suc- „iszik” sucuva
car- „tesz, csinál, készít” caruva
Ha az ige elõtt többes számú alany áll, az ige végére odakerül a többes szám -r jele: tiruvar, matuvar stb.
A Namárié-ban példát is találhatunk a jövõ idejû igealakra:
Sí man i yulma nin enquantuva? Most ki fogja újratölteni kupámat?
Ha az ige töve a-ra végzõdik, ez az "a" a jövõ idõben kiesik:
varya- „véd, óv” varyuva
lilta- „táncol” liltuva
mapa- „fog, megragad” mapuva
Ha a mondatnak nincs konkrét alanya, akkor az ige végén álló személyrag jelzi a cselekvés alanyát:
Mana caruval(ye)? „Mit fogsz csinálni? Tecuvan(ye) parma. „Könyvet fogok írni.”
Mivel a jövõ idõ egy még meg nem történt cselekvés kifejezésére szolgál, van némi feltételes színezete is; látszik ez abból is, hogy óhajtó mondatokban is használatos:
Nai tiruvantel i hárar mahalmassen… „Óvjanak õk, kik a trónokon ülnek…”
Na aranielya tuluva… „Jöjjön el a Te országod…”
A perfekt (befejezett jelen)
A Király visszatér-ben hangzik el Aragorn Elessar szájából ez a mondat: Yé! Utúvienyes!, melyet Tolkien így fordít: „Megtaláltam!”. (A yé-t most hagyjuk, az valószínûleg egy indulatszó, Tolkien nem fordítja.) Milyen alak ez az utúvienyes? Amirõl itt szó van, az a tuv- „talál” igének az úgynevezett perfekt vagy befejezett jelen idejû alakja. Amint a fordításból is kitetszik, ezt az igealakot olyan cselekvések/történések esetén használjuk, melyek az elbeszélés idõpontjára már befejezõdtek, de van valamilyen „hatásuk” a jelenre nézve. „Írod még a leckét? Nem. Már megírtam.” Látszik, hogy a magyarban ennek a kifejezésére nagyon gyakran valamilyen igekötõt (jellemzõen a meg-et, de nagyon sok mást is) használunk. Angolul beszélõk pedig a have + ige 3. alakja szerkezetben ismerhetnek rá.
A perfekt alakot a következõképpen képezzük: magánhangzóval kezdõdõ igék esetében az ige tövéhez az –ie ragot illesztjük – az igetõ végén álló magánhangzó kiesik:
anta- „ad” antie
orta- „emel, felemel, emelkedik” ortie
Többes szám esetén a többes jel itt is odakerül az ige végére (antier, ortier), konkrét alany híján pedig, az eddigiekben megismertek szerint, alanyi személyragot kap az ige.
Ha az igetõ mássalhangzóval kezdõdik, a helyzet kicsit bonyolódik. Ilyenkor az történik, hogy az igetõ magánhangzója megnyúlik, másrészt ez a magánhangzó mintegy erõsítésként megismétlõdik az ige elején:
car „csinál, tesz, készít” acárie
tec- „ír” etécie
col- „visz, hord”ocólie
Azt nem tudni pontosan, ez vajon a többszótagú igetövekre is igaz-e, tehát pl. a mahta- „harcol” ige perfektje *amahtie vagy simán *mahtie? Ugyanígy nem tudni, a jelenen kívül használható-e a perfekt a múltban is (talán nem nagy tévedés, ha feltételezzük, hogy igen).
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
